A főhős egy kényszerbeteg, akit a barátai Don Jonnak hívnak, mivel minden héten új nőt szed fel a diszkóban. Don Jon egy vallásos, pornófüggő, takarítás- és tisztaságmániás, kigyúrt, harmincas férfi, aki belebotlik egy - állítása szerint 10/10-es nőbe (Scarlet Johanson) - és hosszabb távú kapcsolatba kezd vele. SPOILER is JÖN: a történet során megismerjük Don Jon családját, nem kicsit zűrös apját, fura anyját és antiszoc. húgát. A 10/10-essel a kapcsolat egyre érezhetőbben megfordul, hisz korábban mindent Don Jon irányított, az álomhölgy kezdi átformálni, ronda szóval idomítani főhősünket. Ezt a filmben egyetlen egyszer megszólaló húg mondja ki. Addig-addig még Don Jon szakít az álom nővel és új kapcsolatba kezd egy 10/5-ös 40-hez közelítő asszonykával. The End.
Ami szerintem jó a történetben: bemutatja, hogy milyen mértékű függőséget tud okozni a pornófüggőség. A történet során az összes együttlét után Don Jon megy és pornót néz az interneten, miután összefeküdt az aktuális nővel, legyen az 10/8 vagy 10/10, tök mindegy. Ezt persze a hölgyek zokon veszik, főleg Scarlet, aki előtt többször lebukik. Emellett Don Jon rutinból jár hetente gyónni, és minden nap fényesre nyalja a lakását, valamint lejár gyúrni az edzőterembe. Minden napja teljesen egyforma, szertartásosan éli a meglehetősen üres életét, és annak ellenére, hogy nem boldog tőle, nem hagyja abba semmiért se. Igazi kényszerbeteg.SPOILER VÉGE
Mi zavart a filmben? Nem a katolikus egyház ábrázolása, mert egyrészt Jon nem keresztény, csak számára tartalom nélküli szokások rabja: a vallás, a szexualitás, a takarítás, a gyúrás mind csak azért van, hogy az ő lelke ne háborogjon, hogy rendet tegyen az egyébként rendszertelen életében. Természetesen a gyóntató papot is egy üres, nemtörődömnek mutatja be a film, hiszen mikor Jon szóvá teszi, hogy a penitencia miért nem változik, ha mások a bűnei, akkor lendületből vág rá valamit a pap, próbálván ezzel mutatni, hogy a Deákné vásznánál a gyóntató sem jobb. Lehet, Vannak kiégett, megfáradt papok az egyházban, simán el tudom ezt képzelni. De kívülállóknak mondom (és Joseph is az, mert egy hitehagyott zsidóról beszélünk), hogy a penitencia nem úgy működik, hogy van egy tarifa táblázat, hogy lopásért 3 miatyánk, bliccelésért 1, paráznaságért meg 5. És ha nem blicceltél és csak kicsit paráználkodtál, akkor meg csak 2,5. De természetesen Jon így gondolja, aztán persze erről is kiderül, hogy nem így van. Mindegy lényegtelen, nem ez a főszál a filmben, nem is ezt tartom rossznak.
Amit jónak tartok a filmben, hogy fölhívja a figyelmet egy problémára: még pedig a pornófüggőségre. Megmutatja annak veszélyeit, és kínál rá megoldást. Hát ez a megoldás az, ami engem nagyon zavar. Mert ez NEM megoldás. A pornófüggőség ugyanolyan komoly betegség, mint a drogfüggőség vagy az alkoholizmus. Ezt a film a végére hihetetlenül elbagatellizálja. Egy ilyen szinten függő férfi, mint Don Jon, NEM gyógyul meg egyik napról a másikra. Nem hagy fel a pornó nézéssel csak azért, mert talált egy lelki társat, akinek a szemébe néz, miközben együtt vannak. NEM. Ilyen nincsen! Miért? Mert ez egy BETEGSÉG, amiből segítség nélkül nem lehet kijönni. Pontosabban, aki egyszer függő lett, örökre az marad, de lehet a "tüneteket" enyhíteni. Hasonlóan az alkoholbetegekkel. Egy alkoholistának sem mondom azt, hogy helló, látom minden nap leiszod magadat az asztal alá, de nézd csak, ha csak napi 3 üveg sört iszol meg, akkor nem leszel többet alkoholista. És akkor onnantól ő csak napi 3 sört fog inni, és szivárvány meg tapsvihar, mert te megoldottad a nagy problémáját. Komoly terápiára (akár többre) járnak a függők, hogy legyőzzék a betegséget, és életük végéig szükségük van támogató környezetre ahhoz, hogy ne essenek vissza. A pornófüggőség ugyan ez. És, hogy miért nem veszik komolyan ezt a betegséget? Egyrészt, mert sokan függők valamilyen mértékben, nagy százalékban férfiak, de mostanság terjed a dolog a nők között is. Függőséget csak úgy lehet gyógyítani, ha a betegnek van betegségtudata, de mitől is lenne betegségtudata, ha nem tudja, hogy ez egy betegség? Ugyanúgy, mint a facebook és más közösségi oldal nyújtotta függőség, úgy a pornófüggőség fogalma is gyerekcipőben jár: egyre több helyről hallani róla, de kevés klinikai vizsgálat van, kevés az ezzel foglalkozó pszichiáter és szakorvos. Másrészt a pornófüggőség hatása kívülről ritkán látszik: pl. a házasságon belüli erőszak forrásaként nagyon ritkán merül fel a pornó, gyakran más okokat keresnek a háttérben. A válások vagy szakítások során sem feltétlenül derül ki, hogy valamelyik, vagy mind a két fél pornófüggő, hisz senki sem szereti kiteregetni az efféle szennyest, inkább jogi megfogalmazásokat használnak: mint összeférhetetlenség, vagy a házasélet megromlása. Viszont a pornófüggőség komoly veszély, nem csak pszichikailag ássa alá az ember szexualitásról alkotott elképzelését, hanem fizikailag és mentálisan is tökre teheti a beteget. Nagyon jó példa erre Ted Bundy, a sorozatgyilkos. A kivégzése előtt James Dobson, egy amerikai pszichológus és családterapeuta készített vele egy interjút, ami bekerült néhány lapba és tanulmányba, de - sajnos - mára feledésbe merült. Ted Bundy egy WASP (white, anglo-saxon, protestant: fehér, angolszász, protestáns), jól szituált amerikai családból származó férfi volt. Jól iskolázott, szerető család vette körül. Ő maga is iskolázott volt, kiegyensúlyozott családdal, feleséggel, gyerekekkel és baráti körrel. Saját bevallása szerint a környezete semmit sem tehet arról, hogy olyan lett, amilyen. Ez a látszólag átlagos ember, száz nőt erőszakolt és ölt meg brutálisan mire elfogták. Később elismerte a bűncselekményét és halálra ítélték. A kivégzése előtt készült interjúban nyíltan beszélt pornófüggőségéről és annak kialakulásáról. A szennylapokról, amit a kukában találtak meg gyerekkorában, és az egyre növekvő és kiélhetetlen szexuális perverzióiról. Arról beszélt, hogyan tette tönkre a természetes szexualitását az egyre nagyobb pornófüggőség, egy olyan korban, amikor nem csak egy kattintásra volt a neten a pornó! Ez a gyilkos saját maga figyelmezteti a társadalmat a pornófüggőség veszélyeire, hogy annyira eltorzíthatja az embert, hogy akár pszichopatává is teheti. Azt mondják: okos ember más kárán tanul. Nem mondom, hogy aki megnéz egy filmet, az rögtön pszichopata sorozatgyilkos lesz, de nem söpörhetjük a szőnyeg alá ezt a betegséget azzal, hogy "mindenki" ezt csinálja, tehát ez a normális, mert nem az. És pláne nem szabad elhinni a film üzenetét: elég valakit megszeretned, és már nincs is többé betegséged. Hát ez egy marhaság.
A film egyébként színészi játéka nem rossz, a drámajellege megvan, van benne karakterfejlődés és végül is mondanivalója is van. Olyan problémát feszeget, amit korábban még nem sokan. A film nálam 6 pontos egy 10-es skálán, a végső mondanivalója miatt vonok le.
Végül pedig Gergő kritkája ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése